Na, most már van berlini villámom is.

Berlin szerintem megkapta nálam az első komoly feketepontját. Elkerekeztünk a Plötzensee-re, amit kinéztem magamnak, mint nyári úszóhelyet, mert nincs olyan messze. Erre bakker az egész tó körül van kerítve, és 4 eurós belépő van. Hogy lehet már egy tavat bekeríteni? Persze át lehet mászni a kerítésen gond nélkül, de az meg a dzsuvás rész. Kapják be, marad a Weißer See.

A környék amúgy borzasztó. A vikkendházas pozsonyi külváros és egy olasz ipari park csábító keveréke. Ezek után még Mitte is jó érzéssel töltött el bennünket, pláne, hogy sikerült belefutni egy szeletelős zenés vonulásba. Csak tudnám, hogy illeszkedik május 1. szelleméhez "A munka gáz" transzparens.



Ezek után pedig a Berghain nevű, erősen meleg szórakozóhely frissen megnyitott nappali húspiacát vettük szemügyre. Egyszer megnézem majd az éjszakait is, ha végre eltalálják a zenei ízlésemet.

Most már azt is tudom, milyen bejutni egy berlini sztárkiállítás megnyitójára. Annie Leibovitz-ra gyűlt a sok kultúrsakál már kapunyitás előtt 3/4 órával, és este hétre már 2-300 ember fagyoskodott a c|o előtt. Egész sok munkáját hozták el a nőnek az ELTE Múzeum körúti épületére hasonlító galériába. Maga a megnyitó pl. egy tornateremben zajlott. A kiállítás nem is annyira a hollywoodi, mint a családi képeire fókuszált. Értem, hogy miért híres a nő, de nem vagyok tőle hanyattesve - röviden összefoglalva. Bár csináltam róla képet, de tök fölösleges kitenni, keressetek rá a gugliban, na, most is pont úgy nézett ki.

Na de a lényeg. Nem tudom, mi ütött az emberekbe, talán a vasutas sapkám tetszett nekik annyira, de míg a lányokra vártam (Linda & Eszter), azt hiszem, négyen fényképeztek le. Az egyik azt hazudta magáról, hogy a Geo fotósa - hiszem, ha látom magamat. Aztán jött egy néni, aki szintén lefotózott, majd odajött hozzám, hogy szeret fényképező embereket fényképezni. (Gyűlölöm a lencsevégre kap kifejezést, direkt nem írom le. Shit, leírtam.) Pedig nem is fényképeztem, csak lógott a nyakamban a gép. Cserében én is lefényképeztem, aztán megadta az e-mail címét. Már el is küldtem neki ezt a képet:



Közben szóba elegyedtem még egy müncheni sráccal, aki szintén kollégának tűnt, de hamar megállapítottuk, hogy sok közös nincs bennünk, úgyhogy azt hazudta, hogy várják, én meg úgy csináltam, mint aki el is hiszi. Az üresjáratok közben pedig jókat kuncogtam azon, hogy egy Leibovitz-kiállításon mindenki kurva nagy fotósnak hiszi magát, és átszellemülten fényképezi a málló vakolatot meg az üres üvegeket.

Itt most ugrok egy nagyot az időben. Már hazafelé tartva botlottunk ebbe az amatőr kis klipforgatásba. Gondolom, fehér neonfara volt szükségük, hát beálltak a Hugo Boss kirakatába. Ügyes. Vajon kik lehetnek? A gitáros fiú kissé morcos meg nagyon busybusy volt, nem mertem tőle megkérdezni, aztán meg jött a villamos.





A következő pószt majd random hülyeségekről fog szólni. Ha megírom.

Már másfél napja megállás nélkül havazik. Nem lehetne ezt még egy hétig?

Egy kis mosodai ridegség.







Sajnos zenei asszociációként nem tudtam berakni a Cardigans Your New Cuckoo klipjét, mert nem találom a szokásos helyeken.

Kis aktuális képeslap.

Na, Strange, adj neki címet te :o)

Na hol voltam ma? Hokimeccsen az O2 Arenában. B. kapott a sulin keresztül ingyenjegyeket. Az aréna egészen friss, valamikor ősszel nyitott, és 280 ezer LED díszíti az üveghomlokzatát. Ma este a Eisbären Berlin és a Metallurg Magnitogorszk játszott. B. már az első harmad végén célbavette a kijáratot, én kibírtam volna végig, de végül is poénból mentünk. Dunsztom nem volt, mi folyik a pályán. B. is biztos hiányolta az ökölharcot. A közönség is teljesen normális volt. Ott volt B. egyik tanítványa és az egyik szakács is. Hazafelé pedig ezt a képet lőttem. Véletlenül mozdult be, de valahogy megtetszett.



Ma átmentem a szomszédhoz létrát kérni. Most már biztosan tudom, hogy meleg. Valahogy nem az a nagyon barátkozós típus, de lehet, hogy ez csak a kezdeti távolságtartás. Szóval a negyedik emelet homo-hetero aránya jelenleg 4:2.

Nem tudom, hogy Ócskabringa berlini képei melyik blogjában fognak felbukkanni, de addig is itt ez a vidám ciklonos.

Lefogadom, jövőre Astridnak és Martinnak is lesz már gyereke.

Egyébként próbálok rájönni, hogy mitől olyan normális ez a város. Azt hittem, megtaláltam a választ. Rá is kerestem Berlin és Budapest népsűrűségi adataira, hátha sikerül egyetlen számmal elintézni az egészet, de nem, ez sem magyarázott meg semmit, sőt. A Wiki szerint Budapest népsűrűsége 3242 fő/km², Berliné pedig 3815. Hm... Egyébként a válasz valószínűleg az, hogy Budapest szörnyen központosított város. Szóval Pesten is találni kellene valami olcsó, nem túl panelos, nem túl kertvárosi területet, amit birtokba vehetnének a bátrabbak. Na jó, megyek, találok magamnak valami elfoglaltságot.

Astrid és Martin 800 euróért (rezsivel együtt) keres 3 szobás, min. 85 nm-es, csendes lakást balkonnal.

A víztoronytól nem messze pedig nyílt egy ilyen sültkrumplis, ahol vettünk is egy-egy nagy adagot. (Közben pedig Belgiumra emlékeztem.) Az asztalokon vágott lyukba beleállíthatod a tölcséredet. Ez annyira nem olcsó mulatság, azt hiszem, csak a közepes adag jön ki 3 euróból, mondjuk az krumpliból bőven elég. Már tudom, hova kell futni, amikor fogalmam sincs mit kéne enni.

Itt várhatok arra, hogy 20 fok legyen, mint Pesten, viszont van színes domboldal víztoronnyal.

A szomszédainknak sincs rossz dolguk. Nekik egy mini tetőteraszuk van, amiről kényelmesen rálátnak a tévétoronyra.

Ez egy egészen friss street art a Prenzlauer Alleén.

Mai kajamenetrendünk Lindával: pékség előtt ingyen biozsömle, fagyi, quarkbällchen - a legjobb fajtából, és egy utcán talált csokis müzli :o)

Közben pedig gyerekek, mindenhol rengeteg gyerek. Olyan ez a kerület, mintha egy hatalmas óvoda lenne. Játszóházak, iskolák, játszóterek... Ma találtunk egy parkot, aminek az egyik fele temető, a másik játszótér volt. Kúl rucik gyerekeknek és anyukáiknak, gyerekfogászat... Macskaköveken hempergő háromévesek és ultratürelmes anyukák... Jóllakott ovis hordák csokiöntetes fagyival...

A sok gyerek, ez az egyik dolog, ami azonnal feltnt errefelé. A másik, hogy a táblák szerint Kelet-Berlin összes utcájában járda- és úthiba van. Ezek azt sem tudják, mi fán terem egy rendes kátyú.

Három: itt mindenki csak zabál, iszik és zabál? Kint ülnek, szívják magukba azt a gyenge napsugarat, amíg van, és tömik magukat.

Amihez viszont több idő kellett, az az aktuális férfidivat feltérképezése. Tavaly, mindenki nyakában ez a palesztin kendő/sál/vagy mi lógott, ez hipp-hopp eltűnt. Pesten épp hogy csak elkezdték hordani a fashion victimek, itt már se híre, se hamva. Durva. Erre nem számítottam. Aztán attól féltem, 2008-ban dőlni fog a neon, de nagyot tévedtem, és meg is könnyebbültem. Oké, azt már tudjuk, mi "out", de akkor mi az "in"? Hetekig nem bírtam rájönni. Pedig olyan nincs, hogy nincs divat, akármilyen olvasztótégely is ez a város. A szinte segg alá lógatott nadrágot, amit Magyarországon még mindig a "hülye emós" sértés követ, nem nevezném divatnak, legalábbis nem egynyárinak. Ez egyszerű evolúció. A '80-as, '90-es években még köldökig ért a Trapper farmer, most meg épp hogy csak a ki tudja mi tartja a helyén. Na de aztán rájöttem, mi az, ami tavaly még nem volt: a fekete kalap. Vagyis ha úgy nézel ki, mint Tom Waits, akkor már nincs miért szégyenkezned. És micsoda véletlen, hogy Beck új imázsa is épp a fekete kalapos komolykodás. Illetve a másik fontos kiegészítő a Tibet-zászló. Erkélyről kilógatva, ruhára, hátizsákra varrva... A női divatot ne tőlem kérdezzétek. De ha tippelnem kéne, azt mondanám, aggassatok magatokra sok "természetes" színű vászonrongyot, és nézzetek ki úgy, mintha a Labrisz terrakotta-készítő workshopjából jönnétek, és ta-dam!

Humboldthain park Mitte és Wedding határán. Kellemes hely, világháborús lövőállásból kialakított kilátóval, mókusokkal, cinkékkel, angolkerttel, játszótérrel, ahol majdnem hányásig hintáztam magam.

Na kérem, végre egy valódi probléma, illetve egy jó ötlet az SZDSZ nevű játszóház tájékáról. Nem kell ehhez semmi más, csak egy fekete matricás papír, és máris mindenki barátságosabbá teheti a hozzá legközelebb eső kereszteződést.

Na de ha már itt tartunk, akkor jöjjön egy kis berlini street art, ahol még a Kaisers is kúl, de a kreuzbergi tűzoltók fala sem marad szárazon.



Insert yourself:



Tessék, ebből is látni, hogy van közös pont Berlin és Budapest között. Pont ilyen nyilak Pesten is vannak.



Na, ez vajon eredeti Banksy vagy nem?



Összegraffitizett graffiti, békás táskájú jegyzetelő nénivel.



Hány réteg a graffiti a berlini fal folyó felöli oldalán?



Street art maradvány az East Side Gallery mögött.



Cipők. "Think Pink - Go Drag - Come Queer!" További RVUU-s művek a Reclaim Your Cityn.







Biergarten.