A tegnapi napom valahogy úgy nézett ki, hogy elegem lett, és véget vetettem valószínűleg életem utolsó hajnövesztési próbálkozásának. Kicsit sajnálom, mert hónapok óta vállalhatatlan fejjel mászkálok, és ezzel most értelmét veszítette a szenvedés. Amúgy a sajnálatos esemény azért történt meg, mert csütörtökön betett nekem egy burrito. Nem tudom, hogy a bab vagy a salsa verde volt-e végzetes összetevő, de az előbbi gyanúsan nézett ki, az utóbbi meg csípősebb volt, mint azt az Arribában megszoktam. Három napig vártam, hogy elmúljon a gyomromban az a fura érzés, aztán elegem lett, és elmentünk az ügyeletre. Pont oda, ahol két éve B.-nek begipszelték a lábát. Na, és oda úgy mentem, hogy na, ebből tuti kórház lesz. Kórházba meg nem fekszem be ilyen fejjel. Aztán kaptam egy fájdalomcsillapítót meg öt pirulát, most annak a hatását várom. Azt hiszem van neki. Kíváncsi vagyok, mennyit fognak kiszámlázni mindezért.
Aztán haza, kis pihenés, és az állapotomra való tekintettel nem bringával mentem Vega-koncertre Kreuzbergbe :o) A koncert egy Passionskirche nevű helyen volt, vagyis egy templomban. Na most ez a templom nagyon úgy néz ki, hogy még most is használják vallási célokra, de amikor koncert van, akkor van bárpult is. Nem tudom, mit szól ehhez Isten. De majd leszól, ha nagyon zavarja. Bár volt némi interferencia koncert közben. Dedikáltatni nem vittem semmit, örültem, hogy egyáltalán eljutottam, de koncert közben már átkoztam magam emiatt. De amilyen mázlim van, kaptam posztert.
A hazaút kicsit bajos volt, a metró valamiért nem ment tovább a ringbahnig, úgyhogy kerülhettem egy nagyot busszal a Potsdammer felé. Ahol pontban éjfélkor, a kivilágított magas épületek tövében épp megszólalt a fülemben a Big Time Sensuality. És akkor jó volt.
Big Time Sensuality - éjszakai változat
Aztán haza, kis pihenés, és az állapotomra való tekintettel nem bringával mentem Vega-koncertre Kreuzbergbe :o) A koncert egy Passionskirche nevű helyen volt, vagyis egy templomban. Na most ez a templom nagyon úgy néz ki, hogy még most is használják vallási célokra, de amikor koncert van, akkor van bárpult is. Nem tudom, mit szól ehhez Isten. De majd leszól, ha nagyon zavarja. Bár volt némi interferencia koncert közben. Dedikáltatni nem vittem semmit, örültem, hogy egyáltalán eljutottam, de koncert közben már átkoztam magam emiatt. De amilyen mázlim van, kaptam posztert.
A hazaút kicsit bajos volt, a metró valamiért nem ment tovább a ringbahnig, úgyhogy kerülhettem egy nagyot busszal a Potsdammer felé. Ahol pontban éjfélkor, a kivilágított magas épületek tövében épp megszólalt a fülemben a Big Time Sensuality. És akkor jó volt.
Big Time Sensuality - éjszakai változat
Balra a Napoleon Boulevard '89-ben, amint interjút ad az MTV-nek Cannes-ban. Ki lehet ez, Steve Blame? Hogy örülhettek maguknak. Na, ezt a riportot se fogjuk látni ebben az életben.A jó hír viszont az - nekem legalábbis, hogy a Napoleon Boulevard életet lehelt magába, és újravettek egy lemeznyit a régi számaikból, és bár az újhullámos hangzásnak nincs párja, azért nem szólnak rosszul. Itt bele lehet hallgatni.
Egy újabb unalmas berlini vasárnap a Mauerparkban. Ma sem történt semmi szokatlan.
Ez itt egy amerikai, a kiejtéséből ítélve.
Miután feltúrtam az összes cd-s dobozt, órákon át ültünk a Bearpit Karaoke fellépőin szórakozva. Nem semmi dolog azért több száz ember előtt karaokézni. És mintha ez önmagában nem lenne elég égő, a fellépésekről videó is készül, amik aztán a youtube-on landolnak, itt. Egy ír pasi csinálja.
Knut, a medve is bepróbálkozott.
Nagy a közönség.
Annyi hasznos dolgot lehet kapni 1 euróért!
Itt meg épp magyarok illegálkodnak: Killbert és Glideside.
Ez itt egy amerikai, a kiejtéséből ítélve.
Miután feltúrtam az összes cd-s dobozt, órákon át ültünk a Bearpit Karaoke fellépőin szórakozva. Nem semmi dolog azért több száz ember előtt karaokézni. És mintha ez önmagában nem lenne elég égő, a fellépésekről videó is készül, amik aztán a youtube-on landolnak, itt. Egy ír pasi csinálja.
Knut, a medve is bepróbálkozott.
Nagy a közönség.
Annyi hasznos dolgot lehet kapni 1 euróért!
Itt meg épp magyarok illegálkodnak: Killbert és Glideside.
Hú, közben előkerült még egy kép a memóriakártyáról, szintén a Viktoria-parkból. Két koszostalpú, félmeztelen srác próbál egyensúlyozni két fa közé kifeszített kötélen.
A héten ha megyek valahova, viszek magammal igazi fényképezőgépet is, de fogadok, sehol semmi érdekes nem fog történni. És esni fog.
Bár lehet, hogy mostantól csak képzeletben kellene fotóznom. Egyrészt tökéletesek lettek a képek, másrészt ti is használjátok a fantáziátokat. Illetve mindenki a saját kedvére igazíthatja a kötéltáncoló fiúkat. Mert ez a rohadt net mindent az ember elé rak. Ami nincs rajta a YouTube-on, az nem is történt meg. Nem történt meg, hogy Grace Jonesszal táncoltam egy színpadon, most szombaton meg az nem történt meg, hogy ordítom a mikrofonba a Datarock koncerten, hogy Fa-Fa-Fa-FAFAFAFAFA, meg hogy páran beszlopáljuk a zenekar pezsgőjét a színpad előtt, amikor már azt éneklik, hogy "I had the time of my life..."
A héten ha megyek valahova, viszek magammal igazi fényképezőgépet is, de fogadok, sehol semmi érdekes nem fog történni. És esni fog.
Bár lehet, hogy mostantól csak képzeletben kellene fotóznom. Egyrészt tökéletesek lettek a képek, másrészt ti is használjátok a fantáziátokat. Illetve mindenki a saját kedvére igazíthatja a kötéltáncoló fiúkat. Mert ez a rohadt net mindent az ember elé rak. Ami nincs rajta a YouTube-on, az nem is történt meg. Nem történt meg, hogy Grace Jonesszal táncoltam egy színpadon, most szombaton meg az nem történt meg, hogy ordítom a mikrofonba a Datarock koncerten, hogy Fa-Fa-Fa-FAFAFAFAFA, meg hogy páran beszlopáljuk a zenekar pezsgőjét a színpad előtt, amikor már azt éneklik, hogy "I had the time of my life..."
Ha ma lett volna nálam fényképezőgép, olyasmiket fotóztam volna, mint pl.:
- Nagy, barnamedvés street art.
- Egy fura bácsi, afrikai népviseletre emlékeztető cuccban, amint egy nagy, kerekes gipszpapagályt tol, benne magnóval. A bácsi talán virágárus. Épp odamegy egy lányhoz, a kezébe nyom egy kis csokrot, majd felé tart egy dudát, hogy nyomja meg. Megnyomja, és ekkor készül a fénykép. A duda dudál. Ez a fényképen nem hallatszik.
- A következő képen a Viktoria-park vízesése látható, a háttérben egy domb tetején egy katedrális toronyra hasonlító emlékmű.
- Egy titokban készített képen egy teljesen meztelen pasi látható, amint napozik a fűben. Vajon mit szólnának ehhez a Margit-szigeten? Vagy csak nekem nem volt még szerencsém ilyesmihez?
- A következő kép már az emlékmű dombjáról készül. A vízesés látható rajta, illetve az annak tövéből kiinduló sugárút. Minipárizs.
- Az utolsó képen én vigyorgok, amint két tölcséres fagyit tartok a kezemben, és elönt a cukormámor. (A képről nem derül ki, hogy ez már a második forduló a fagyisnál.)
- Nagy, barnamedvés street art.
- Egy fura bácsi, afrikai népviseletre emlékeztető cuccban, amint egy nagy, kerekes gipszpapagályt tol, benne magnóval. A bácsi talán virágárus. Épp odamegy egy lányhoz, a kezébe nyom egy kis csokrot, majd felé tart egy dudát, hogy nyomja meg. Megnyomja, és ekkor készül a fénykép. A duda dudál. Ez a fényképen nem hallatszik.
- A következő képen a Viktoria-park vízesése látható, a háttérben egy domb tetején egy katedrális toronyra hasonlító emlékmű.
- Egy titokban készített képen egy teljesen meztelen pasi látható, amint napozik a fűben. Vajon mit szólnának ehhez a Margit-szigeten? Vagy csak nekem nem volt még szerencsém ilyesmihez?
- A következő kép már az emlékmű dombjáról készül. A vízesés látható rajta, illetve az annak tövéből kiinduló sugárút. Minipárizs.
- Az utolsó képen én vigyorgok, amint két tölcséres fagyit tartok a kezemben, és elönt a cukormámor. (A képről nem derül ki, hogy ez már a második forduló a fagyisnál.)
Berlin szerintem megkapta nálam az első komoly feketepontját. Elkerekeztünk a Plötzensee-re, amit kinéztem magamnak, mint nyári úszóhelyet, mert nincs olyan messze. Erre bakker az egész tó körül van kerítve, és 4 eurós belépő van. Hogy lehet már egy tavat bekeríteni? Persze át lehet mászni a kerítésen gond nélkül, de az meg a dzsuvás rész. Kapják be, marad a Weißer See.
A környék amúgy borzasztó. A vikkendházas pozsonyi külváros és egy olasz ipari park csábító keveréke. Ezek után még Mitte is jó érzéssel töltött el bennünket, pláne, hogy sikerült belefutni egy szeletelős zenés vonulásba. Csak tudnám, hogy illeszkedik május 1. szelleméhez "A munka gáz" transzparens.
Ezek után pedig a Berghain nevű, erősen meleg szórakozóhely frissen megnyitott nappali húspiacát vettük szemügyre. Egyszer megnézem majd az éjszakait is, ha végre eltalálják a zenei ízlésemet.
A környék amúgy borzasztó. A vikkendházas pozsonyi külváros és egy olasz ipari park csábító keveréke. Ezek után még Mitte is jó érzéssel töltött el bennünket, pláne, hogy sikerült belefutni egy szeletelős zenés vonulásba. Csak tudnám, hogy illeszkedik május 1. szelleméhez "A munka gáz" transzparens.
Ezek után pedig a Berghain nevű, erősen meleg szórakozóhely frissen megnyitott nappali húspiacát vettük szemügyre. Egyszer megnézem majd az éjszakait is, ha végre eltalálják a zenei ízlésemet.
Már megint Kevin Blechdom-koncerten jártam. Ezúttal a White Trash Fast Food c. helyen, ami egy egész nagy étterem/klub labirintus bizarr dekorral. (Pl. kötélen száradó ruhák, mint díszítés.) A berácsozott pult miatt azt hinné az ember, hogy valami késdobáló hely, és a fellépések közt szóló '50-es évekbeli amerikai rockabilly és Screamin' Jay Hawkins-számok erre még rá is erősítettek. Meg tkp. az összes fellépő is elmebeteg volt. Pl. most láttam először olyan koncertet, ahol egy péniszt is aktívan bevontak a zenei effekt-készítésbe. Ehm. Kevin Blechdom egyre hi-techebb, most már real-time projection készítés is volt egy webcam segítségével. Anyway, a lenti felvétel egy bécsi mosodában készült. KevyB zenésztársa itt nem veszi elő.
A nap Facebook-csoportja: "Akik nézték a vasárnapi Disney-t, amikor meghalt Antall József!" Én arra emlékszem, hogy azt hittem, az Antal Imre halt meg.
Brutkó: jó sokan voltak, nem is tudom, mi lesz, ha ez így megy tovább. Az A38-at nehéz lesz megszerezni. Ettől nem teljesen független esemény, hogy ma megvettem a nyulas Onitsuka cipőt. Felkészültem a húsvétra.
Na, jól elvagyok.
Brutkó: jó sokan voltak, nem is tudom, mi lesz, ha ez így megy tovább. Az A38-at nehéz lesz megszerezni. Ettől nem teljesen független esemény, hogy ma megvettem a nyulas Onitsuka cipőt. Felkészültem a húsvétra.
Na, jól elvagyok.
Már a koncert felé tartva is megállapítottam, hogy tök jó, hogy ilyen pesszimista ember vagyok, mert így tök ritkán csalódok. Ahhoz képest, hogy a jegyem egy közepesen jó helyre szólt, egész jó eredmény, hogy végül a színpadon kötöttem ki Grace Jones hátát taperolva ;o)Na vegyük sorra. Várakozások: nem akarok best of koncertet. Nem akarok Hurricane-lemezbemutatót. Ez eddig elég reménytelen. Tempodrom. Ülős koncert. Már rossz. Előzenekar. Ha én ezt tudom... Az előzenekar Grace Jones fiának bénácska hip-hop formációja. Várakozás... Várakozás... Várakozás... Aztán végre.
Nocsak, Nightclubbing. Kellemes meglepetés. Majd jön a This Is. Egy-két ember nem bír magával, már táncol. Aztán egyszer csak fogja magát a tömeg, és elindul a színpad felé, beelőzve az első ülősort. Ha ezt tudom, az 50 eurós jegyet veszem meg. Na, ebből nem maradok ki, nyomás lefelé. Színpad széle megcsípve. A buli indul, rohadt jól szól az egész. De jó, hogy nem ülve kell végigdobolnom a koncertet a lábammal! A dívaságot tökélyre fejlesztve minden szám után átöltözik a színpadi öltözőjében, közben szórakoztatja a közönséget a hülyeségeivel.
Na de térjünk a lényegre. A Pull Up to the Bumper közepén egyszer csak látom, hogy középen Grace embereket invitál a színpadra. Mint egy akciófilmben, amikor a főhős elfeledkezik egy tök fontos részletről, amire direkt figyelmeztették a film első 10 percében, beugrik egy YouTube-videó a londoni koncertről, ott is ugyanez volt. A sor megindul a színpad közepe felé, én is teszek egy lépést, de elbizonytalanodom. Mire odaérek, túl késő lesz. Vissza. A színpad legszélére tolakodok, ahol véget ér a kordon. Egy pillanatra beugrik a kép, hogy a biztiőr vissza fog rántani, de nem érdekel. Nem ránt vissza. Ilyen könnyedén még sosem ugrottam ilyen magasra. Bakker, ott vagyok a színpadon. A mázlisták elöl már körülvették Grace Jonest, de igazából nem érdekel, páran jól eltáncikálunk a háttérben. Aztán egyszer csak elindul a színpadról lefele, pont mellettem. Ahogy halad, kecsesen halad vele a kezem, a ruhájára teszem. Ez ugyanaz a nő, aki a '70-es években körbehaknizta a világ összes tévés varietéműsorát. Tudom, ugyanezt a Harangozó Terivel is megcsinálhatnám, de az valahogy nem ugyanaz. A számnak vége, mindenkit letessékelnek a színpadról. Érdekes, ez már bénábban megy, pedig lépcső is van.
Az utolsó számnál fullra kapcsolják az ipari ventillátorokat, a konfettiket hordja a szél, dől a kottatartó.
Így leírva az egész tiszta röhej, de tökre örülök, hogy 29 évesen, minden cinizmusom és hasonló idegbajom ellenére még mindig tudok rajongani valamiért, ebben az esetben egy tök idegen nőért. Semmi értelme. How hilarious is that!
Kis reality bite a végére: hajnalban fel kell keltenem az uramat, hogy pénzt kérjek tőle a vonatútra, mert elbasztam az utolsó centemet is egy Grace Jones-pólóra :oD Mindjárt éhen veszek :oD Tök jó! :oD
A kép innen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
