Most már azt is tudom, milyen bejutni egy berlini sztárkiállítás megnyitójára. Annie Leibovitz-ra gyűlt a sok kultúrsakál már kapunyitás előtt 3/4 órával, és este hétre már 2-300 ember fagyoskodott a c|o előtt. Egész sok munkáját hozták el a nőnek az ELTE Múzeum körúti épületére hasonlító galériába. Maga a megnyitó pl. egy tornateremben zajlott. A kiállítás nem is annyira a hollywoodi, mint a családi képeire fókuszált. Értem, hogy miért híres a nő, de nem vagyok tőle hanyattesve - röviden összefoglalva. Bár csináltam róla képet, de tök fölösleges kitenni, keressetek rá a gugliban, na, most is pont úgy nézett ki.

Na de a lényeg. Nem tudom, mi ütött az emberekbe, talán a vasutas sapkám tetszett nekik annyira, de míg a lányokra vártam (Linda & Eszter), azt hiszem, négyen fényképeztek le. Az egyik azt hazudta magáról, hogy a Geo fotósa - hiszem, ha látom magamat. Aztán jött egy néni, aki szintén lefotózott, majd odajött hozzám, hogy szeret fényképező embereket fényképezni. (Gyűlölöm a lencsevégre kap kifejezést, direkt nem írom le. Shit, leírtam.) Pedig nem is fényképeztem, csak lógott a nyakamban a gép. Cserében én is lefényképeztem, aztán megadta az e-mail címét. Már el is küldtem neki ezt a képet:



Közben szóba elegyedtem még egy müncheni sráccal, aki szintén kollégának tűnt, de hamar megállapítottuk, hogy sok közös nincs bennünk, úgyhogy azt hazudta, hogy várják, én meg úgy csináltam, mint aki el is hiszi. Az üresjáratok közben pedig jókat kuncogtam azon, hogy egy Leibovitz-kiállításon mindenki kurva nagy fotósnak hiszi magát, és átszellemülten fényképezi a málló vakolatot meg az üres üvegeket.

Itt most ugrok egy nagyot az időben. Már hazafelé tartva botlottunk ebbe az amatőr kis klipforgatásba. Gondolom, fehér neonfara volt szükségük, hát beálltak a Hugo Boss kirakatába. Ügyes. Vajon kik lehetnek? A gitáros fiú kissé morcos meg nagyon busybusy volt, nem mertem tőle megkérdezni, aztán meg jött a villamos.





A következő pószt majd random hülyeségekről fog szólni. Ha megírom.