Mai elsö programunk: döglés a Weißensee-nél. A tó amolyan városi tóméretü. Ez így megvan, nem? Igazából annyira nem volt fürödhetnékem, mert néha kapar a torkom, de olvasgatni meg fényképezgetni jó volt. Aztán Linda is megjelent, és ha már átszelte a várost, akkor muszáj volt bemenni a vízbe. Úszásra tökéletes, mert olyan undorító volt a tó feneke, hogy az ember nem szívesen tette le a lábát. És hát nem egy Adria, nem is Balaton, de bringával 15-20 perc otthonról, ahhoz képest meg nagyon jó. Volt vicces kutya is, akinek egyszer bedobtam a labdáját a vízbe, és onnantól fogva folyton hozzánk jött, mert a gazdija inkább olvasott.

Az elején volt egy kis kellemetlenség. Linda már beijesztett ezekkel az Ordungsmicsoda emberekkel, akik leszállítják a rossz helyen biciklizöket, és 20 eurós bírsággal meg is fenyegetik a delikvenseket. Na, mi is kifogtuk öket. Mert abban a parkban pont nem volt szabad biciklizni. Pedig még néztem is, hogy nincsenek-e tiltótáblák, de egyet sem láttam. Lehet, hogy azért szóltak ránk, mert ráhajtottunk a kitaposott füre, mert amúgy mindenki biciklizett a parkban. Fene tudja. De megúsztuk.

El is kezdem a B30 nevü kis projektemet, aminek az lesz a lényege, hogy 30 mp-es kis életképeket csinálok majd. Csak nehéz innen 50 megás klipeket feltöltögetni.