Most már érzem, szorul a hurok. Eddig nem éreztem, mert a héten halmoztam a programokat, hogy még véletlenül se kelljen semmin elgondolkodnom. Persze azért tudat alatt ott volt. Pl. mikor azt álmodtam, hogy a futártatyómba próbálom beletuszkolni az edényeket. De olyat is álmodtam, hogy nagyon bonyolult volt metrójegyet venni Berlinben. Ilyen ceruzaszerű valamire kellett különböző színű gyűrűket felhúzni. Ugye nem kell magyaráznom az álom értelmét? (Fallikus szimbólum az öreganyád térgye kalácsa.)

Ez most kicsit negatívra sikeredett, pedig nem is. Hullámzik. A "jaj, legyek már ott" és a "francnak kellett ez nekem" között. Mit csináljak na, nem vagyok egy hajtipajti, aki alig várja, hogy pénz nélkül ébredjen egy idegen árokszélen. Akinek londoni kalandjai egyébként már available now! Kopasz belga blogja kevésbé érdekes, különösen mióta törölte az engem gyalázó bejegyzéseit. Valószínűleg már teljesen megőrült a srác. Sosem tudjuk meg, hogy telnek a boldog házasévek.

Na, blog úgy 2 hétig szerintem nem lesz.