Night of the Unexpected a Trafóban. Most csak azt van időm leírni, hogy Edwin van der Heide Laser Sound Performance-e olyan volt, mint az Űrodüsszeia végén az a negyedórás trip. Donlouis szerint érdemesebb lett volna valami... hogy is mondta... na mindegy, szóval normálisabb zenével próbálkozni, nem pedig ilyen (interferencia)zajokkal. Én viszont pont így tudtam beleélni magam abba, milyen lehet a fénysebesség többszörösével átlépni egy másik dimenzióba. Főleg a végén, amikor egyre csak fogyott az "anyag", aztán PUKK! és vége. Az emberek többsége viszont nem onnan nézte a vetítést ahonnan kellett volna, és csak hunyorogtak, mikor a szemükbe világított a lézer. Pedig az elején be lett mondva, hogy a full hatásért tessék mozogni, nézelődni. Kép innen.