Épp megint rám jött az mp-3 lejátszót akaroooooooook!!! érzés, és egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem egy 80 gigás iPod álmaim mp3-lejátszója. Én nem fogom a béna iTunes-szal egyenként betaggelni az album artist fieldet, stb., hogy valahogy ki is nézzen a lejátszón a "könyvtár". Talán azoknak megfelel az ipod, akik nem abc-sorrendben tartják a lemezeiket, mert úgy is van nekik max 50, azt' vígan el vannak vele. Vagy több van nekik, de nem zavarja őket, hogy minden szanaszét van. Vagy egész életüket taggeléssel akarják eltölteni. Végül is sokféle ember van. Ha minden igaz, az iAUDIO-k megoldást nyújtanak erre a problémára (is). Csakhogy a 80 gigás változat drágább, mint egy ugyanekkora ipod. Dilemma. De majd átmegy rajtam.

Addig is: iSmoke.

Meg egyébként is. Magyarázza már el nekem valami iPod rajongó dizájnbuzi, hogy mitől elegáns az, ha tiszta zsír a csillivilli tok meg az érintőképernyő, meg mitől minőségi az, ha a gombok úgy kattognak, mint holmi százforintos kínai ébresztőóráé? Mitől felhasználóbarát az, hogy az mp3-ak feltöltésére iTunest kell használnom? Miért nem húzhatom csak úgy rá őket egy mappába a gépről? Mitől profi az iTunes, ha a lossless formátumokkal nem tud mit kezdeni? Satöbbi, satöbbi.