Nem tudom, hol kezdjem a Berlint mesélni? Mert onnan nincs kedvem, hogy persze hogy a legnagyobb hőségben romlik el a légkondi MÁVéknál, meg hogy persze hogy bevárja a bécsi csatlakozás a pesti vonatot, annak ellenére, hogy a pénztár szerint nem. Inkább kezdem ott hogy...


Berlin nem teljesen az a bringás város, amit elképzeltem magamban. Persze hogy bringaút, persze hogy bringatároló, persze hogy villamoson bringaszállítás (extra jeggyel, naná), persze hogy cérnavékony lakatok meg minden, de ott azért mintha a békávé lenne magasabban a ranglétrán. A villamos simán lecsengeti az előtte haladó bringásokat a keskenyebb utcákon. A bringás a bőrét mentve lehúzódik, ahova tud, aztán beáll a villamos után. Na de erről a témáról kb ennyit is, mert bringa az nem volt alattam, ugyanis (ad egy) mint kiderült, az EuroNightra nem lehet bringát fölvinni, ad kettő: visszafelé úgyis repülővel kellett jönnünk, mert már nem jutott haza 29 eurós jegy.

Ha meg már a ranglétránál vagyunk, a békávén meg a gyerekek vannak a toppon, azokon valszeg a Süsü se segítene, föl nem állnának senkinek, és a tanító néniknek is így természetes, hogy a 70 évesek kapaszkodnak ahogy bírnak, de a 10 éves forma gyerekeknek bizony saját ülőhely jár. Én ezen totál elképedtem, de egy idős néni csak azért szólt rá egy gyerekre, mert a cipőjét fölrakta az ülésre.