Megvan az asztal. Ikeás, fehéresen jellegtelen-prolis, de olcsó volt. Jó kis irodát rendeztünk be a nappaliban. Rá sem lehet ismerni a lakásra. Meg tegnap felcipeltem az utcáról egy penny marketes bevásárlókocsit, ami ruhatárolóként fog funkcionálni. B nem segített a felcipelésben. Talán cikinek érezte. Tényleg az volt, hajnali kettőkor elég nagy hangja van egy bevásárlókocsinak a kockaköveken, ezért inkább felemeltem, és úgy vittem haza az utca végéről. Ennek köszönhetően bekékült az oldalam a csont fölött. Vagy elvből nem segített, mert a sárban heverő kocsi nem az enyém. De a környék tele van ilyenekkel. Annyira senkiben sem dolgozik a lelkiismeret, hogy visszatolja a Penny elé, akkor meg... Álszent germán mentalitás :o) Meg nehogy ez már ekkora dolog legyen... És különben is: (0:23-nál kell figyelni.)