Élmény. Szakács/pincérvizsgán voltam. Értsd: ingyenvacsora. Öt fogás. Höh. Szóval B a sulin keresztül kapta a meghívást, és vihetett magával még egy embert. A hely Charlottenburgban volt, tehát nyugaton, ami kicsit nyugtalanított (a nyugat nyugtalanít. ez szép - a szövegszerk.), mert ebből a ruhatárból csak nehezen tudtam magamból elfogadható, étteremképes embert faragni, de szerencsére nem Rendes Restaurant volt a helyszín, csak egy irodaházi étterem. Persze így is kicsit feszengős volt a hangulat. B kollégájával, a kis családjával és persze egy vizsgáztatóval ültünk egy asztalnál. Azt az elején tisztáztuk, hogy nekem a német nem megy, ezért szerencsére kihagytak a bájolgásból. Mert elbeszélgettek, de azért az kihallatszott, hogy nem többek egymásnak, mint "kellemes társaság". Angenehm. Ez a szó is többször elhangzott, most egy darabig nem szeretném hallani. Na jó, ez most úgy hangzik, mintha szörnyen éreztem volna magam. Ez egyáltalán nem igaz. Kellemes társaság volt. Bwah! Na... Brokkolikrémleves, scampi, kagyló, mangótorta, meg ilyenek... Meg lehetett enni, höhöhö. Már bánom, hogy az elején nem kértem pezsgőt, később már nem adtak a piszkok. Aztán a vacsora végeztével kijöttek a szakácsok is az asztalokhoz, persze tiszta szakácsruhát öltve, és megbeszélték a kajákat. Merveilleux, ahhhahaha!!! Már várom a következő vizsgaidőszakot. J'ai hâte de voir ça, ahhaha!

Egyébként B mint "a barátját" mutatott be, amit én nem tudtam, mert persze a freund előtt pont a lényeget nem hallottam, hogy EGY vagy A, csak hazafelé tudtam meg, milyen státusban vettem részt az estén. Én végig egyszerű turistának hittem magam. Na mindegy, aranyos. Meg bátor. Bár a leszbikus is kollégája is szemrebbenés nélkül outolt neki a tanáriban. Szóval.

(burp)

Minden másra ott a MasterCard.