Egészen szürreális élmény volt, ahogy ülök a Szimplában, és egyszer csak azt látom, hogy egy Lajkára hasonlító férfi tapad az üvegajtóra, és mosolyog rám. A vaksi fejemnek eltartott egy darabig, míg rájött, hogy ez nem csak egy Lajkára hasonlító férfi, hanem tényleg a Lajka. Aztán leesett állal látom, hogy még három ismerős ül az asztalnál.

Egyébként azért voltunk a Szimplában B.-vel, hogy megnézzük a Cseh álom c. dokut, ami egyébként Pesten is ment. A lényeg az, hogy két filmszakos gyerek reklámkampányt indít egy nem létező áruház megnyitójához, majd a sok vásárló hoppon marad, mikor kiderül, hogy a mező közepén kifeszített paraván mögött nincs semmi. Kegyetlen átverés, mert nem csak a konzumidiótákat verik át, hanem a létminimumon tengődőket, meg a két bottal vánszorgó nénit, akinek nem biztos, hogy mindegy, mennyibe kerül az uborka, és nem a pláza életérzés minden álma. Mondjuk őt a szervezők meg is állítják még a mező elején, hogy ne menjen tovább, nincs ott semmi. A filmesek valószínűleg az EU-csatlakozásos kampány készítőinek is be akartak olvasni, hiszen anno az óriásplakátok Magyarországon is csak olyan hülyeségekről szóltak, hogy lesz-e mákos guba, meg nyithatsz-e cukrászdát Bécsben. Egyébként csavar a dologban, hogy a film trailere is csak kamu. Illetve érdekelne, hogy a Szimpla a film szellemiségéhez akart hű lenni, mikor a honlapon meghirdetett 2 euró helyett 3-at kért belépő gyanánt? Na mindegy...

Amúgy egyik napról a másikra elindult a munkaáradat, sikerült lecsapnom az összes filmre, hogy másnak ne is maradjon, így egy hónapnyi szakadatlan malmozás után holnap megpróbálok visszazökkenni fordítósdiba. Érdekes kísérlet lesz.