Kicsit hanyagolódik a blog, mi? Pedig írtam offline blogot, de még bekopizni sem volt kedvem. Na nem azért, mert annyira magam alatt lennék, csak... Nem, na. Úgyhogy inkább csak gyorsan összefoglalom a lényeget.

Szóval igen, megjött az internet, ugyanazon a napon az UPC kikötötte a netet a pesti lakásból. Szépen összehangolták. Glory glory halleluyah!

B. most már pincérkedik Wedding török negyedében. (Vagy egész Wedding egy nagy török negyed?) Szerencsére itt jobban kijön mindenkivel. Sőt, 60 percen belül outolt, vagyis outolódott. Odament hozzá a pincércsaj, és megkérdezte, hogy meleg-e. Igen, miért? - kérdi B. Mert a meleg pincér kollégája azt mondta, a cipőjükről lehet felismerni a melegeket. Szóval B. kezd fellélegezni, talán kicsit túlságosan is, ma ugyanis vett egy Lenovo PC-t 280 euróért. Át is lett hozzá rendezve a Zöld Szalon, amit így végre kezdünk birtokba venni.

Az én anyagi helyzetem még nem változott, sőt, a videófeltöltős munka befellegzett. Ellenben elkezdtem szinkronra való fordítást tanulni, mert állítólag októberben beindul a stúdió, ahol hasznomat vennék. Szex és New York szövegkönyvből tanulom a mesterséget.

Most gyors copy-paste az offline-blogból:
Útban Berlin valszeg legolcsóbb eszpresszójához (mennyi is volt, Linda? 60 cent?) láttuk a Herr Hasel fodrászatot, ahol akkor épp egy srác zongorázott, miközben hullottak a tincsek. Valamilyen modernebb dzsesszszerűség volt. A hely nem olcsó, úgy vettem ki, a fiúknak is €14 a sima hajvágás, pedig máshol ez inkább 8 és 11 pénz között van. És arra is kíváncsi lennék, hogy amikor nincs élőzene, akkor a kuncsaftok kapnak-e kedvezményt. Na mindegy, de értitek: élőzenés fodrászat...

A másik vicces dologba ma botlottam, miközben a szél lefújta a fejem a bringáról. Vagyis már korábban is láttam azt a három-négy álló, kivájt farönköt, amit az emberek kerülgetnek, fényképezgetnek, és felhajtva a kis gumi csapóajtókat turkálnak benne. Nos, a dolog amolyan könyv csere-bere. Elvileg úgy működne a dolog, hogy regisztrálsz egy könyvet a BookCrosing.com-on, és akkor követheted a könyv mozgását. De úgy vettem észre, a farönkökben elhelyezett könyvek, újságok (sőt, még egy cd is volt benne) esetében senki sem vette ezt a fáradságot. Különösebben értelmes (értsd nem német nyelvű) olvasmányokat amúgy nem találtam ott. Egyelőre csak egy tájépítész könyvecskét hoztam el onnan, de egész gyorsan változik a kínálat.

Offline folytatás: Ha még adnék címeket a pósztoknak, akkor most valami olyasmi következne, hogy "Mac-kergült nők estéje". Tegnap ugyanis Kevin Blechdomon voltunk egy francia bázisú, Madame Claude nevű helyen. (Lübbnerstr. 19.) A bár szerintem tiszta Pótkulcs - szagilag is. A dizájn lényege, hogy minden fejjel lefelé van. A belépő ízlés szerint 1-től 6 euróig. Nagyon szimpatikus. Odalent szolid házibulihangulat, a légkör bennfentes, egyszersmind nagyon kozmopolita. A képbe csak három, irritálóan hangos német rondít bele, akik szerencsére lekopnak, miután az első fellépő koncertjét végighőbörögték az 5x5 méteres "koncertteremben". Akkor lássuk a fellépőket. Maryclare Brzytwa (vagy Brytwa). Nem tudom, hova valósi, de nem berlini. Valakinek épp azt ecsetelte, hogy amíg marad, mosogat valahol szállásért cserében. Vagy valami ilyesmi. Korg szinti (vagy ezt már nem illik így csúfolni? zongora?), rákötve a MacBookra. Stílus: modern klasszikus, screamo. A végén pedig elhangzott még két Kate Bush-szám. A következő nő a skót Miss Le Bomb, aki viszont itt él és alkot. Linda szerint a helyi Rutkai Bori, bár attitűdileg és zeneileg inkább Peaches, csak -80% nimfomániával. A műsor rövid volt, de hatásos, szegény Lindát el is kapta és megtáncoltatta. Ez volt a maradék 20% nimfománia. Majd a lényeg következett, Kevin Blechdom - vagyis egy új formáció, a Blectum from Blechdom. Sajnos. Mert én arra lettem volna igazán kíváncsi, amikor előveszi a bendzsóját, és a naiv alapokkal elnyöszörgi a párkapcsolati frusztrációit. Ehelyett elég durva, experimentális sample- és sikolyorgiát kaptunk, amit csak egyszer szakított meg egy kis countryval, a Mac mögül a Korghoz pattanva. A végére kilencen maradtunk, bár ha azt vesszük, hogy az elején sem volt több 20-30 embernél, akkor nem is rossz az arány. De összességében megérte a 3 euró, jól kezdődött a kreuzbergi buliszezon.

Azóta a buliszezon nem folytatódott, ma sem mentünk el végül az érdekesen hangzó Barbara Morgenstern által vezényelt (?) kórus koncertre, amin tengerrel kapcsolatos dalokat, feldolgozásokat adtak elő. Ha nem tévedek, kinti koncert volt a tavalyi Berlin fesztivál helyszínén, a Tentstationben, ami egy nagy, használaton kívüli medence köré telepedett. Pedig ráadásul becsületkasszás esemény volt. Anyway...