Donlouis kérdi, hogy fogok-e berlines blogot írni. Hm... Az olyan direkt lenne, nem? Vagy csak akkor, ha ilyen blog.hu-szerű oldalon csinálom? Meg azt hiszem, az évek során bebizonyosodott, hogy sem írni nem tudok, sem megmaradni egy témánál. Bár valószínű, hogy odakint a nagy idegenben majd megered a nyelvem, mert Linda lesz az egyedüli élő magyar kontaktom, és a bimbózó szocializálódó énemet megcsípi az északi dér. És közléskényszerem lesz. Na, akkor legyen az, hogy megpróbálkozom ilyen professzionális énbloglással? Például kezdjem azzal, hogy mekkorát bénáztam ma az Erstében?

Mert hogy lementem kis naivan, hogy akkor én most módosítok számlacsomagot, ilyen online fajtára. Vagyis ezzel még nem is volt gond, csak nem kellett volna. Ugyanis miután végeztünk, csak akkor kérdeztem meg a nénit, hogy ugye jól emlékszem, hogy a bankcsoport külföldi ATM-jeiben is annyiért vehetek fel pénzt, mint itthon. Na, a helyzet az, hogy ez csak a környékbeli országokra igaz, Németországra már nem. Mondjuk ezt a néni nem tudta így konkrétan megmondani, erre már itthon döbbentem rá, a honlapot nézegetve. Gyorsan írtam is az UniCreditnek, hogy külföldiként hogyan nyithatok itt számlát, mert náluk viszont tényleg ingyenes a saját ATM használat, ráadásul van is ATM a kiszemelt berlini lakás közelében. Azt írják, hogy csak egy útlevél kell hozzá. Ami nekem gyanús, de majd holnap kiderítem személyesen.

Na, szóval tényleg akartok ilyeneket olvasni "jobb mint a semmi" alapon? Mert így visszaolvasva rájöttem, hogy az emberek nem azért szeretnek énblogokat olvasni, mert olyan jó turkálni mások végtelenül unalmas hétköznapjaiban, hanem mert a kommentbe bele lehet majd okoskodni, hogy "de miért nem odakint nyitsz számlát?". Meg hogy "ajánlom, hogy nézz körül a nem tudom melyik banknál", ezzel végleg összezavarva engem.