Zeneajánló következik. Sajnálom. Bon Iver. Nem mond semmit, mi? Nem hát, mert nem olvastok Pitchforkot. Mondjuk ha valaki csak úgy belepörgetne ebbe az albumba egy délután, hogy megmutassa, 30 mp után leállítanám az illetőt azzal, hogy jól van, de ez nem az én világom. Valamiért nálam nem működik ez a "neked ez biztos tetszene" zenegyűjtő módszer. "Nem, most már azért sem fog tetszeni." Inkább belenézek a Pitchforkba, és szimpatikus szavak után kutatok a számomra túl bonyolult angolsággal (amerikaiassággal) megírt kritikákban. Hát így jutottam el ehhez az egyszálgitáros, favágószerű bácsihoz. Az első albumának dalai egy kunyhóban születtek a havas Wisconsinban, távol mindenkitől. Ott még igazából nem is tartok, hogy a szövegek eljussanak az agyamba. De olyan szép, amikor saját magára háttérvokálozik a lemezen. Ez egy élő felvétel, itt sajna nem tudott magára vokálozni:


Amúgy össze kéne hozni Sally Shapiróval. Jól meglennének, szerintem.

Ja, meg persze Berlinben lesz is koncertje, meg Hajtipajti által unalmasnak ítélt Gentben is. Na nem baj, ez most kivételesen nem fáj, csak mondom, hogy bezzeg, bezzeg...